Magyarországon a művészi batikfestészet ismeretlen. Annyira, hogy csak néhányan űzik hazánkban. Az egyikükkel volt szerencsém a Festők Városában, Szentendrén találkozni.
Molnár Blanka: Tősgyökeres szentendrei vagy?
Ur Eleonóra: Nem, Tuzséron születtem és éltem tízéves koromig. Debrecenben jártam középiskolába és a Janus Pannonius Tudományegyetem művelődésszervező szakán végeztem Budapesten.
B. M.: Mi az oka annak, hogy Szentendrét választottad a letelepedésre?
U. E.: A kisváros átmenet a falu és a nagyváros között. Falun nőttem fel, mindig is kötődtem a természethez, azonban a kulturális élet is fontos számomra. E kettő ötvöződését leli meg az ember a kisvárosban, például Szentendrén.
B. M.: Mesélj a kezdetekről, hogyan ismerkedtél meg a képzőművészettel?
U. E.: Már kisgyerekként érdekelt a képzőművészet. Tíz évesen ismerkedtem meg a batik művészetével, majd sok mindent kipróbáltam (kerámia, rajz, tűzzománc, linómetszés, selyemfestés), de végül visszatértem ehhez.
B. M.: Nem képzőművészeti szakra jártál. Autodidakta festő vagy?
U. E.: Igen. A századforduló előtt utaztam Thaiföldre és kezdtem batiktechnikákat tanulni, ezeket később az őshazájában, Indonéziában (I Nyoman Suradnyánál, később Gusti Sujanánál), valamint Mexikóban (Victor Javier Rivas Palomónál) és Sri Lankán sajátítottam el. A különböző, utazásaim során szerzett benyomásaimat adom át e több ezer éves technikával.
B. M.: Miért pont ez a művészeti technika érdekel?
U.E.: Nem tudom pontosan, mindig is vonzódtam Ázsiához. Tanulmányútjaim után egy asztrológus megosztotta velem, hogy előző életeim egyikében táncoló dervisnő, egy másikban indiai textilfestő voltam. Mind a két tétel passzol, mert festettem egyiptomi tanor táncost, és most textilfestő vagyok (nevet). Azonban mindezeket azután tudtam meg, hogy már jártam Egyiptomban, illetve batikkal foglalkozom.
B. M.: Mit kell tudnunk erről a festészeti módszerről?
U. E.: Textilfestékekkel és viasszal festünk textilre. A viaszt ecsettel vagy csantinggal visszük fel (utóbbi hasonlít a tojásírókához). Ha apró, pici pontokat szeretnél festeni csantinggal, méhviaszt használsz. A törések eléréséhez pedig a parafin felel meg. A textilfesték lehet bármilyen, svájci vagy német festékekkel dolgozom, de van amerikai is. A viaszt nem szabad túl forróra melegítened, mert megég és elfolyik. Ha hideg marad a viasz, akkor nem fogja meg és befolyik alá a festék. Az ideális hőmérsékletet csak érzésre tudom megállapítani.
B. M.: Meg tudnád mutatni néhány képedet és néhány szót szólni róluk?
U. E.: Persze, szívesen.
Először megmutatom a balinéz képeimet, majd a maja anyagokat, amelyeket a közelgő kiállításomra festek.
Ezen a képen (5.) balinéz asszonyokat és férfiakat láthatsz, amint templomi szertartásra mennek. Mindennapjaikat átszövő buddhista–hinduista keverékvallásuk van, és nagyon szimpatikusnak találom, hogy erősen hisznek.
Megfestettem a Barong istent (3. kép). A Rangda az ellentétpárja. A Jónak, ill. Rossznak feleltethetők meg. Érdekes, hogy ugyanolyan fontosnak tartják a Rangdát is, sőt, vannak olyan ünnepek, amikor az utóbbit akarják szórakoztatni. Ilyen az Oga Oga napja, amikor a rossz isteneknek áldoznak. Papírmaséból és bambuszból készült rémisztő figurákkal táncolnak, zenélnek Bali-szerte, majd a nap végén elégetik őket. Megkérik a gonosz isteneket, hogy a következő egy évben adjanak békét és nyugalmat. A következő napon, a Nyepin (a balinéz újév napján) mindenki böjtöl. Tilos dolgozni, kimenni az utcára, elhagyni az országot. Magukba fordulnak és meditálnak. Egyes turistáknak ez hatalmas katasztrófát okoz, mert aggódnak, hogy nem kapnak vacsorát a szállodában.
És most jöjjenek a maja képek!
Itt Kan Bahlam király látható, bal oldalt koronázása előtt, jobb oldalt pedig királyként, amint áldoz a vízjaguárnak, a maják szent állatának (2. kép).
Emberáldozatot is mutattak be a jaguáristennek, itt például emberi szívet eszik (4. kép). A maja mesterem javasolta, hogyha túl durva nekem az emberszív, nyugodtan fessek helyette virágot. Azonban én nem akartam megmásítani a vallási tradícióikat.
Itt pedig az áldozó Tz’akbu Ajaw királynét alkottam meg (6. kép). Mindig ragaszkodom az ősi motívumokhoz, és nem zavar, hogy nem felelnek meg a valóságnak.
B. M.: Követsz valamilyen stílusirányzatot?
U. E.: Mexikóban például többen mondták, hogy ún. naiv festő vagyok, azonban én nem szeretném magam kategóriába sorolni, mert úgy érzem, leszűkítene.
B. M.: Egy éve nyílt meg a galériád a Dumtsa utcában. Hogyan fogadják az emberek a műveidet?
U. E.: A galéria látogatóinak fele külföldi. Mind magyaroktól, mind idegenektől rengeteg pozitív visszajelzést kapok. Idegen országokban sokkal jobban elterjedt, ezért a külföldiek jobban ismerik. Például Franciaországban, ahol ebben a hónapban állítják ki néhány képemet a Louvre-ban, vagy a hollandok, akiknek révén bekerült Európába. A képzőművészek csak közelről tudják megállapítani, hogy nem olajtechnikával készült. Itthon annyira egzotikusnak hat, ennek következtében nem is mindenki fogadja el, én azonban szeretem az újításokat és ezzel nem foglalkozom. Ez a célom: megmutatni az embereknek egy újabb lehetőséget a művészetben.
B. M.: Ráadásul nemcsak megmutatod, hanem tanítod is.
U. E.: Így van, harmadik éve tanítok a gyerekeim szentendrei általános iskolájában. Szeretném átadni a tudást a gyerekeknek. Nagyon nyitottak és kreatívak, öröm őket terelgetni.
