Szerző: Böjtös Kinga
Egy szentendrei művésznő, Ur Eleonóra képviseli hazánkat idén azon az őszi nemzetközi művészeti kiállításon és vásáron (Salon Art Shopping), aminek évente a párizsi Louvre ad otthont.
Idén az október 23-25 közötti eseményen többek között az „Association for the Promotion of the Arts in Italy” (APAI) nevű szervezet fogja össze az általa kiválasztott nemzetközi művészgárdát, aminek tagja Eleonóra is, aki nem először jár kiállítóként a neves épület „fordított piramisa” alatt.
Tavaly, a „Museum of the Americas” (MOA) nevű és hasonló tevékenységű művészeti szerveződés választotta tagjai közé és nyújtott számára lehetőséget a megmutatkozásra ugyanitt és több kiállításán is, melyeket évente rendez amerikai, európai és ázsiai helyszíneken.
Feltehetőleg az tetszett meg a MOA alapítójának Dr. Raul M. Oyuela argentin képzőművésznek (valamint Ferencz J. Réka festőművésznek, a szervezet magyarországi képviselőjének), hogy Eleonóra gyakorlatilag egyedüli magyarként űzi egy távoli kultúra tradicionális művészetét. Arról a kétezer éves művészi batiktechnikáról van szó, melynek őshazája Indonézia, de Ázsia és Afrika tájain is változatos formában terjedt el, sőt máig virágzik. A szentendrei művésznő eredeti helyszínen – egy indonéz művészeti ösztöndíj jóvoltából -, a még aktívan dolgozó mesterektől tanulta meg a bonyolult technikát és azóta ő maga is e tradicionális művészeti ág mesterévé érett.
Az első utazás, azaz 2008 óta minden évben több hónapot tölt olyan egzotikus országokban, ahol még élő hagyománya létezik e műfajnak és a helyi népművészek szívesen megosztják tudásukat a távolról jött érdeklődő idegennel. Indonézia mellett thaiföldi, mexikói, sri lankai tanulmányutak következtek, míg tökéletesre csiszolta tudását a textilfestékek használatáról , a viasz megfelelő hőmérsékletéről, az ecsettel és a csantinggal való aprólékos festésről, a vászon és a paraffin fajtáiról. A világra nyitott művésznő nem ritkán egészen elképesztő körülmények között – szegényes szalmakunyhókban, döngölt padlós, nádfedeles műhelyekben, hegyek között, apró falvakban – él és dolgozik együtt a hagyományőrző kézművesekkel.
A nagy utazásokra minden alkalommal elkíséri őt férje és két gyermeke is, így az anya szenvedélye az elmúlt évek alatt a család életmódja lett. A gyerekek ilyenkor elvegyülnek a helybéli iskolások között, ismerkednek a nyelvvel és a kultúrával, míg Zsigmond, a férj távmunkában dolgozik és maga illusztrálta mesekönyvet ír a kis család nagyvilágban zajló kalandjairól. Ezalatt Eleonóra pedig már a legújabb kiállítási tematikáján dolgozik.
Majd hazatérve az odakint készült színpompás festett vásznakat elsőként a szentendrei közönség láthatja a Dumtsa korzó legfiatalabb galériájában, ahol a megnyitók sem hétköznapiak.
Ugyanis az Ur Eleonóra Batik Galériában zenék, ízek, illatok festik alá a falakon látható hangulatot: messzi tájak egzotikus növényeit, állatait, ritka természeti jelenségeit. Vagy épp jávai, maja, azték, balinéz kultúrák viasszal és természetes festékekkel ábrázolt lenyomatait: isteneket, harcosokat, bálványokat, a monda- és mesevilág emblematikus szereplőit.
Az „indonéz kapcsolat” 2011-től hazai terepen is folytatódott Eleonóra számára, amikor az „Utazás” kiállításon az Indonéz pavilonnál tartott bemutatót a tradicionális batikról, majd 2012-ben a nagykövetség meghívására az Indonéz nemzeti nap alkalmából újabb workshop és kiállítás következett egy jávai művésszel. Munkáival itt találkozott először az indonéz nagykövet és felesége, akiket olyannyira elbűvöltek a színes batikfestmények, hogy a szentendrei KOMP (Kortárs Művészeti Piac) hétvégi forgatagában személyesen is felkeresték Eleonóra standját.
A festés és szakmai bemutatók mellett Eleonóra életében rendszeressé vált a batik–tanítás is. Így 2013-ban a „Távol van-e Távol-Kelet?” c. rendezvényen való workshopot követően a szentendrei angol-magyar két tannyelvű „Alkotó Gyerekműhely” általános iskolában, sőt saját otthonában is tart rendszeres batiktábort a művészetre fogékony gyerekeknek. Az ő élményeikről – és a művésznő gondolatairól – személyes hangú blogján olvashatunk. (http://www.ureleonorabatik.blogspot.hu/)
Talán nem is kell magyarázni, hogy a hazai elismerésen túl egy művész életében mekkora jelentősége van egy olyan nemzetközi résztvevőkkel teli, exkluzív megmérettetésnek, mint a közelgő párizsi művészeti seregszemle. Ahol október 23-án a világ szinte minden szegletéből közel 600 művész vonul fel a Louvre-ban, hogy szakmai-baráti kapcsolatokat építve műveiket a nagyközönség, a galériák és a műgyűjtők is megismerjék. Legyünk mi is büszkék Nanára, aki a festők városából az esőerdők mélyén át nagy utat tett meg, hogy nem mindennapi festményeivel egészen a francia fővárosig vigye jó hírünket.
