Szentendre Art Unió Galéria
Ur Eleonóra kiállítása
2009. december 5.
Miért megy az ember Szentendrére? Az élő képzőművészet városába, ahol évente 1,5 millió vendég fordul meg, és azok nagyobb hányada a város művészeti vonzereje miatt utazik ide. Művészként Szentendrén kiállítani olyan, mint az Állami Operaházban énekelni. Ezt most azért mondom el, mert a megnyitó vendégei nagyrészt más városokból utaztak ide, hogy jelen legyenek Úr Eleonóra: Az istenek szigetén című batik kiállításának megnyitóján. És nem véletlen ez az érdeklődés! Egy fiatal ígéretes tehetség bemutatkozása, egy alig ismert ám annál varázslatosabb technika, és az indonéz szigetvilág mesés szépsége felkeltette a látogatók érdeklődését.
A kiállítás helyszíne pedig ez a művészet által felszentelt tér, ahol lehetőséget biztosítanak a bemutatkozásra pályájuk elején alkotó művészeknek, a különleges (szokatlan) technikával dolgozóknak, új kezdeményezéseknek stb. A mai kiállítás is több szempontból rendhagyó, a kiállító fiatal, majdnem pályakezdő, a tematika idegen világ kultúráját kutatja, s a technika: a batik, izgalmas bemutatót ígér.
A batikolás több ezer éves hagyomány, régészek az egyiptomi sírokban is találtak viasztechnikával készített szöveteket, amelyek nagy valószínűséggel Indiából kerültek oda. Ázsiában több helyen is feltártak ilyen leleteket. A batikolás őshazája mégis Jáva szigete, a szó maga is jávai eredetű, batik azt jelenti: festeni, rajzolni, írni.
A batikolás későbbi korokban is elsősorban udvarhölgyek foglalatossága volt. Nekik volt hozzá pénzük, a drága és munkaigényes elfoglaltságra.
Ma a batikolás népszerű kézműves technika, melyet sokféleképpen és sokféle felkészültséggel művelnek. A batikolás ma is időigényes és drága, de akit egyszer rabul ejtett a forró viasz illata, a színes kelmék varázsa, a formák ünnepélyessége, a márvány erezete azt rabul ejti és nem engedi. Ennek ellenére Magyarországon kevesen művelik, és gyakran összetévesztik a selyemfestéssel vagy rosszabb esetben a csomózott, kötözött és tudj-isten milyen módszerekkel.
A lényeg az egyedi és megismételhetetlen mű, mely a viasz által konzerválva szinte örök. (lásd: egyiptomi sírleletek).
A batikolt motívumok az évszázadok során a társadalmi szimbólumoknak megfelelően változtak, majd a tömeggyártásnak köszönhetően funkcionálissá váltak: kendők, ruhák, terítők, párnák, függönyök készülnek ma is a batikkal festett kelmékből.
Az itt kiállított alkotások nem erről szólnak. Nóra a batikolásnak azt az alig járt útját választotta, ahol az anyag hordozójává válik a gondolatnak, az élménynek, a tapasztalatnak.
Ahol az alkotás egyszeri és megismételhetetlen. Az átélt élményt úgy közvetíti, hogy átszűri saját értelmén, lelkén mintegy hozzáadva önmagát és ez által új tartalmat, értéket fogalmaz meg. Ezek a képek tehát festmények: selyemre vagy vászonra festve, dekoratív kompozíciók. A képek üzenete, mely megszólítja a nézőt az igazi alkotás legfontosabb ismérve.
Nóra 1999 óta batikol és ezt nagyon komolyan teszi. A műkedvelő, aki úgymond festeget unalmában nem választja ezt a technikát, mert ezzel túl sok a macera, és igazán szép eredményt nagyon sok munka árán lehet elérni. Tapasztalatokért hova is forulhatott volna jobb helyre, mint a gyökerekhez: Thaiföldön tanult mesterektől különböző technikákat, majd 2008-ban két hónapig Indonéziában ismerkedett a keleti életszemlélettel és a tradicionális batikkal.
A sokféle tapasztalat – mert elmondható, hogy részleteiben ahány mester, annyiféleképp dolgozik – kialakította Nóra egyéni stílusát, mely őrzi a tradicionalitást és az európai hatást is; az eredmény egyedi és kizárólagos módon, csak rá jellemző; titokzatos, egzotikus világ, varázslatos színek, a trópusi szigetvilág mesés élőlényei, buja növényzet, állatvilág, de legfőképpen az emberek.
A balinéz emberek meditatív békében élnek környezetükkel, a hindu vallásnak megfelelően alázattal élik hagyományaikat, házi szentélyeikben ünnepélyes szertartásaikkal hódolnak isteneiknek.
Nóra képein ugyanez a nyugalom és bölcsesség jelenik meg. A kompozíció, a ritmus, a tudatos szerkesztés által életképeken ismerjük meg a balinéz emberek mentalitását, gondolkodását, ahol a hétköznapi jelenetek emelkedett, ünnepi pillanatokká válnak.
A kiállítás igazi meglepetése számomra a wayang képek, melyek nagy lendülettel robbannak be ebbe a békés világba. A téma telibe talált, szinte kínálja magát a színes, monumentális megjelenítésre s magában hordja az ősi mitológiától napjainkig a jávai kultúra egységét. A stilizált wayang bábot az ember árnyékának tartják. így a báb árnyékával az élet mögöttes tartalmait mutatja meg. Formai szempontból a bábfigurák testének minden részlete esztétikailag igényes kivitelezésű és fontos háttértartalommal bír. A wayang világ felfedezése és megjelenítése batikfestményeken Nóra számára telitalálat, ugyanakkor hosszú, időigényes, de élményekkel (és remélem sikerekkel) teli utat kínál.
Sok európai és ázsiai művészt ihletett már meg a wayang, pl: a fülöp-szigeteki Pacita Abad a wayangról festette meg 110 db-ot számláló sorozatát. A kortárs festészet egyéb területein is napról-napra bővül a wayang világa. Megemlíthetem Hendra Gunawant, a modern művészeti mozgalmak atyját, vagy Bagong Kussudiardj-ot a híres festőt, koleográfust és táncost, aki gyakran fest táncot és mozgást, vagy Lucia Hartinit, az egyik leghíresebb indonéz festőnőt. Szóval az út nem járatlan, de nagyon gazdag, sok felfedeznivaló titkot rejt s a „fordítás” saját nyelvre ez esetben a batik nyelvére gyönyörű feladat.
A mai kiállítás – bár Nórának már a második bemutatkozása – kissé elkésett. Nagybeteg Édesapja, kinek oly fontos lett volna, hogy lássa Nóra sikerét, alig egy hónapja ment el örökre. Pedig neki készült ez a tárlat. Nóra a művészpálya fájdalmas velejáróival most ismerkedik: a gyermeki igazolás, a bizonyítás, a megszenvedett és megszületett értékek elfogadtatása. Ezen az úton lesz még egy-két göröngy.
De az indonéz istenek befogadtak Téged és Apa is látja, hogy haladsz előre a magad által kijelölt úton.
Részemről őszintén kívánom, hogy sikeres legyen az utad!
Szentendre, 2009 december 5.
Raffai Kinga
