Egyik kedves ismerősöm, Kissné Edina nemrégiben megkérdezte tőlem, hogy tudom-e, hogy van egy téglási kötődésű hölgy, Ur Eleonóra, aki csodálatos alkotásokat készít, s komoly nemzetközi sikereket ért el batikműveivel. Kíváncsivá tett. Utánanéztem, keresgélni kezdtem az interneten – s Meseországba csöppentem. Színek és formák fantasztikus kavalkádja, nőiesség és szépség tárult a szemem elé nemcsak az alkotások révén, hanem ez sugárzik a művésznőből is. Nagyon örültem, hogy szívesen elvállalta az interjút, s örömmel mutatkozik be a téglásiaknak.
Milyen kapcsok fűznek Tégláshoz?
10 évesen költöztünk Téglásra és a felső tagozatot itt végeztem és innen jártam be a KLTE Gyakorló Gimnáziumába is (1982-1990-ig).
Nyilatkozataidban említed, hogy a téglási iskolás időszakban ismerkedtél meg a batikolás alapjaival. Kitől tanultál?
A téglási Általános iskolában Kovács Gyuláné Ica néni rajztanárhoz jártam 4 évig batik szakkörre, itt találkoztam először a batikfestés technikával. Nagyon hálás vagyok neki! Nagyon szerettem Ica nénit (bár hangulatember volt). Oldott, laza hangulatban teltek a szakkörök, külön örültem, hogy más képzőművészeti ágakat is kipróbáltunk vele pl. tűzzománc festés, linómetszés, pasztellkréta…
A családodban voltak-e művészek? Hogyan viszonyultak ahhoz, hogy te alkotó gyerek vagy?
A családunkban a bátyám az, aki zeneművész (Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarában ütős, tanít a Zeneakadémián), más művész nincsen, habár a szüleim is nagyon jó hallású emberek! Teljesen természetesnek vették, hogy gyerekkorunk óta az Öcsémmel mindig jártunk rajzszakkörre, énekkarra, szavalóversenyre. Az iskolai ének -és szavalóversenyeket mindig felváltva nyertük Gubás Gabival, sőt színpadra is közösen léptünk fel először (Lázár Ervin: Négyszögletű kerek erdő c. darabjával), csak ő a színpadon is maradt, amíg én nem.
Volt-e gyerekkorodban lehetőséged arra, hogy megmutasd munkáidat?
Külföldi és magyarországi pályázatokra küldte Ica néni a munkáimat, többször nyertem díjat is, a Mezőgazdasági Múzeumban Budapesten is volt kiállítva batikmunkám akkoriban, és Zánkára is mehettem többször képzőművészeti táborba, mert helyezést ért el a munkám.
Sajnos a középiskolában ez a művészeti élet teljesen leállt az életemben, a Kossuth Gimiben nem volt semmi ilyen lehetőség, így csak filmklubot szerveztünk a diákoknak akkoriban.
Mikor kezdtél el mélyebben foglalkozni a képzőművészettel? Hogyan tértél vissza a batikművészethez?
Sok év kihagyás után 1999-ben kezdtem el batikolni. A budapesti Tanítóképző Főiskolára jártam Krassói Erna tanárnőhöz, és otthon egyedül festegettem a konyhában.2000-ben Thaiföldön is voltam egy 2 napos batik workshopon. Aztán újabb pár év kihagyás következett – született 2 gyermekem. 2006-ban elkezdtem selyemfestést tanulni, és 2008-ban mentem ki Balira 2 hónapra batikfestést tanulni. Megpályáztam az Indonéz Nagykövetségen egy Darmasiswa ösztöndíjat, amit meg is kaptam, de amíg én egy évre kaptam vízumot, a családom csak 2 hónapra – így ezt sajnálattal visszautasítottam és kimentünk turistaként. (Indonézia a batik őshazája.)
Batikművészet…nem batikolás. Mi a különbség?
Magyarországon ha valaki ismeri is a szót, hogy batikolás, akkor is a kötözött batik jut eszébe a legtöbb embernek. Indonéziában a batik több mint 2000 éves múltra tekint vissza és ezt művészi szinten csinálják, cantinggal (olyan mint a tojásíróka) viszik fel a viaszt a vászonra, minden festékfürdő után fixálják a színeket. Eredetileg ruhákat festettek, és csak a XX. században kezdtek el képeket festeni ezzel a technikával.
Külföldön sajátítottad el a batikművészet titkait. Thaiföld és Indonézia mellett merre jártál még a nagyvilágban?
Mexikóban tanultam egy maja mesternél, Sri Lankán egy batikfestő gyárba jártam festeni, Bali-n egy másik mestertől tanultam. 2015-ben Brazíliában festettem együtt egy batikfestőnővel.
A férjed, gyerekeid is elkísérnek útjaidra, ez nagyon fontos számodra. Ők is kedvet kaptak az alkotáshoz?
A lányom szokott jönni velem külföldön is festeni, itthon pedig egész évben jár batik szakkörre. A fiunk most már, hogy 14 éves, csak nyaranta szokott a batiktáborban festeni. A férjem is kipróbálta már a batikolást, de ő inkább ír.
Van-e valaki, akinek át tudod adni a tudásodat?
Gyerekeknek tartok batikszakkört egész évben Szentendrén a gyerekeim iskolájában, és nyaranta táborokat csinálok. Felnőtteknek egy napos workshopokat, rendezvényeken batikbemutatót tartok (Indonéz Nagykövetség, BNV Utazás Kiállítás, Művészetek Háza, Művelődési Központok).
Komoly nemzetközi sikereket tudhatsz magadénak. Melyik kiállításodra vagy a legbüszkébb?
A külföldi kiállítások ugyanolyan fontosak nekem, mint a magyarországiak. A szentendrei galériámban persze mindig fontosnak tartom, hogy emlékezetes legyen a kiállításmegnyitó (pl. a fellépők között volt argentin tangó tánc vagy dobosok zenéltek és táncoltak). A külföldi kiállítások között a párizsi Louvre-ban lévő kiállításomat emelném ki.
Mi az ami leginkább inspiratív számodra?
A természet, az utazások, az álmok, fontos események az életemben.
Szentendrén élsz, a művészetek magyar városában. Hogy érzed itt magad?
Nagyon szeretünk Szentendrén élni, nagyon hangulatos a város. Közel van a Pilis, így könnyen el lehet jutni a természetbe, van kulturális és művészeti élet, több iskola közül lehet választani, sok nyitott, intelligens emberrel lehet találkozni. Nagyon örülök, ha a téglásiakkal találkozom. Most is rátaláltam egy téglási lányra, Hadházi Évára, akivel annak idején jól megértettük egymást, és most kiderült, hogy régóta Kanadában él és fotóművész. Meg is beszéltük, hogy ha legközelebb jön Magyarországra, találkozunk. Minden téglásit szeretettel várok a sétálóutcában található galériámba (Dumsta Jenő u. 15.). Látogassanak meg, ha Szentendrén járnak!
Tompa Tibor Csabáné
Kronika_Junius
